Szudáni esküvő

Egy szudáni esküvő hagyományosan négy napig tart. Először van az ún. Hinna party- amikor hinnával tetőtől-talpig befestik, feldíszítik a menyasszonyt, ill a vőlegény lábfejét befesti az édesanyja. A rituálé(k) során vendégül látják a rokonokat esetleg néhány még néhány barátot is meghívnak. A két parti természetesen egymástól elkülönül és csak férfiak, vagy csak nők vesznek részt rajta. Másnap van az Agid, vagyis az esküvő hivatalos része. Ekkor a pár elmegy a mecsetbe és az imám előtt aláírják a papírokat. A Dohla, ami a harmadik napon következik, áll a legközelebb az általunk ismert esküvő fogalmához. Fehér ruha, öltöny stb… És végül a negyedik napon tartják az ún.. Dance party, arabul Gyertik. Ezen az estén a menyasszony táncol hagyományos táncokat. Úgy tartják ez a legfontosabb napja az esküvőnek, és ez az amin volt szerencsém részt venni. Ez a tánc több szempontból is különleges. A férfi szempontjából azért, mert egyszer lát ilyet az életében, ugyanis a menyasszony a tóbot levetve, rövid, szinte mini, dekoltált ruhában táncol. Emiatt a női vendégeken kívül ő az egyetlen férfi, aki jelen lehet. A sokat látni engedő ruha maitt sem képet, sem videót nem volt szabad készíteni, így sajnos a táncot magát nem tudtam megörökíteni. Ugyan emiatt a hangmérnökön kívül a zenekar is teljes egészében nőkből állt. A dobokkal, énekkel előadott zene rettenetes jól szólt. Amikor mindenki elfoglalta a helyét – mondanom sem kell, keltettem én is némi feltűnést, amikor beléptem a majd teli terembe - bevonult a lefátyolozott menyasszony, oldalán a vőlegénnyel, aki a zene ritmusára magasba tartott karját lengette és csettintgetett közben. Ez egyfajta tapsnak felel meg. A terem közepére érve, a menyasszony egy kb. 2x3 méteres pódiumra lépett, a férj helyet foglalt vele szemben és megkezdődött a műsor. A számok egy más után csendültek fel és a menyasszony az ország különféle pontjaira jellemző tradicionális táncokat adott elő. Nekem leginkább a nubiai, a darfúri és port szudáni táncok tetszettek. Felvétel híján nehéz leírni egy táncot, de annyit mondhatok, hogy a hastánc ehhez képest unalmas és egyhangú. Nem is hittem volna, hogy ez a konzervatív muszlim ország ilyen, erotikus hagyománnyal bír. A tánc és az este lényege tulajdonképpen, az hogy a menyasszony megmutassa a többi nőnek és a férjének, hogy mennyire szép a teste (ez ugyebár a tób alatt nemigen sejlik ki), hogy mennyire jó táncos, milyen magas szinten sajátította el a táncokat, és milyen gyorsan tudja külön-külön mozgatni a porcikáit a zene ritmusára. Emellett úgy láttam, hogy a nők is nagyon élvezték a party-t, mindenki táncolt, mulatott, nem voltak ott a férfiak, csupán az az egy. Szegény, hogy érezhette magát 200 nő között. A menyasszony először narancsos aranyruhában vonult be, majd átöltözött egy lilás ruhába, és végül az utolsó, a piros ruha következett. Amikor ebben eltáncolja a táncát, akkor ér véget hivatalosan az esküvő. Nekem csak a píros ruhájában sikerült lefotózni. Itt is mint mindenhol, nagy barátsággal fogadtak. Ismeretlenek odajöttek hozzám megkérdezni, hogy érzem magam, tetszik-e az esküvő, senki nem kérdezte, hogy kerülök ide, ellenkezőleg, jó szórakozást kívántak. Hát igen, nem hiába mondta Evan McGregor a „Long way down”-ben, (Hosszú motorozás lefele), hogy a szudáni vendégszeretetnek párja nincs.