Érkezésünk utáni szombatra Semíra nagy partit szervezett. Ebédre hívta a közeli családtagokat. Voltunk vagy 40-en. Nagynéném házában gyönyörű, hatalmas (igazi!) szalonok vannak. Külön a férfiak és külön a nők számára. Ettől eltekintve a női részlegen igazán jó, oldott hangulat volt. Sokat beszélgettünk munkáról, családról, gazdaságról … minden nagyon érdekli őket, sokat kérdeznek Magyarországról, és nagy lelkesedéssel tanulják a magyar szavakat. Megtudtam, hogy egytől egyig mind tanult, egyetemet végzett nők. Minimum orvos, gyógyszerész, matematikus vagy építész. Ja, van egy állatorvos is közöttük, Imám, Mohamed Omer második felesége :)
Az ebédet követően a fókuszba kerültem (bár én már addig is ott éreztem magam). Fatima Omer (unkatestvérem) hozott magával egy különlegesen szép tóbot (szudáni viselet) amibe felöltöztettek – vagy inkább betekertek – és ezután a nők egyik kezüket a szájukhoz emelve hosszú kiáltást hallattak, amit nem igazán tudok leírni, de nagyon érdekes volt, s a lényege, hogy ezzel köszöntik hagyomány szerint a menyasszonyt... (bepótoltuk, amit elmulasztottak augusztusban.) Andornak nagyon tetszettem ebben a viseletben :)
2009. január 8., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
na jo, nem akarok mindenhez megjegyzest fuzni :), de...
1. tenyleg gyonyoru vagy benne
2. te vagy a legmagasabb no ott! :)
Megjegyzés küldése