Ngorongoro NP

Néhány órás autókázás után elértük a kráter peremén fekvő Simba kempinget. A tervek szerint itt töltünk egy éjszakát és másnap korán reggel indulunk le a kráterbe. Felvertük a sátrat (koordináták: ) a kráter pereméhez legközelebb eső helyen és élveztük a gyönyörű kilátást. Néha vadelefántok tűntek fel, átsétáltak a kempingen majd újra eltűntek a bozótosban. Azért jönnek ilyen közel az emberhez, mert megtanulták, hogy a hatalmas fekete hordók vizet rejtenek, amiből inni lehet. Mindenki sorban kapkodta elő a fényképezőjét, hogy megörökítse ezt a pillanatot. Az egyik holland srác kicsit közelebb merészkedett a borját kísérő elefánthoz mint kellett volna, mire az fenyegetően rámorgott és az ormányával felé csapott. Ezután mind tudtuk, hogy nem megszelídített elefántokról van szó és jobb tiszteletben tartani őket.

Este lefekvéshez készülődve árnyakat vettünk észre. Zseblámpával rávilágítva szemek csillantak meg a sötétben és legnagyobb meglepetésünkre egy csapat bivalyt pillantottunk meg. A Serengeti-ben már láttunk bivalyokat, így tudtuk milyen hatalmas hústornyok és most csak egy karnyújtásnyira voltak tőlünk. A többi túrázó is a sátrunk köré gyűlt, bámultuk a bivalyokat és megvitattuk, hogy szerintük milyen jó hogy a mi sátrunk van legközelebb, így ha valami balul sül el – pl. az oroszlánok a bivalyok után jönnek és elkezdenek vadászni-, akkor minket taposnak le a többieknek még lehet esélyük… :) Lefekvés előtt még figyelmeztetett a guide-unk, hogy semmi esetre se vigyünk ételt a sátorba, mert a bozótban bush pig-ek laknak. Hajnali egy óra körül fura zajra ébredtem. Rövid hallgatózás után rájöttem, hogy a bivalyok visszatértek. A sátor körüli friss füvet legelték, közel voltak, de nem aggódtam, inkább csak kíváncsian figyeltem. Már majdnem elnyomott az álom mikor recsegést hallottam és a sátrunk elkezdett mozogni. Az egyik bivaly olyan közel jöhetett a sátrunkhoz, hogy beleakadt a kötelekbe. Az első gondolatom az volt, hogy ha nem tetszik neki a szagunk könnyűszerrel letiporhat. Na, ekkor felébresztettem Andor és már ketten meredtünk a sötétbe visszafojtott lélegzettel várva, hogy mi történik. Még egy ideig harsogva legelésztek, végül eltűntek ahogy jöttek.

Reggel 6-kor már lefelé ereszkedtünk a kráter oldalában és az első zebrákat még a felkelő nap fényében fotóztuk le.
A Ngorongoro vagyis maszáj nyelven a "nagy lyuk" egy hatalmas geológiai kráter, mely az egész kontinens egyik legnagyobb egyedsűrűségű vadállományának otthona. A 260 km2-nyi természetes édenkert a tűzhányó utolsó kitörésekor, a vulkán tetejének beszakadásával jött létre 2,5 millió évvel ezelőtt. Legnagyobb egyedszámban a gnúk és zebrák élnek itt, a kétezer bivaly és sok flamingó mellett lényegében megtalálható itt minden állat, ami a Serengeti-ben él, plusz még egy eltévedt szamár is, bár feltehetőleg az oroszlánok miatt nem lesz hosszú a pályafutása.
Ami az egészet olyan különlegessé teszi az a kráter maga. Mindegy, hogy fölülről vagy alulról nézzük, egyszerűen nem lehet betelni vele. A szódás vizű Magadi-tó mellett van két hippo pool, az egyiknél egy piknikező hely is ki van alakítva. Így a kocsiból kiszállva a vízilovakkal reggeliztünk meg :)
A kráterben él még 27 keskenyszájú vagy fekete orrszarvú. Mivel borzasztó alacsony a számuk rendkívül vigyáznak rájuk. A magasból 7 ranger figyeli folyamatosan a krátert, a műszak végeztével pedig írásban kell igazolniuk, hogy minden egyes orrszarvú sértetlenül megvan. Hiába nagy állatok, kevesen vannak és az embert is kerülik, így nem kecsegtettek minket, de pár órás autókázás után mégis rábukkantunk egyre, ráadásul Christian elmondása szerint a szokásosnál közelebbről láttuk. Így ezzel már meg van a BIG 5 vagyis szuahéli nyelven: simba (oroszlán), tambo (elefánt), faru (rhinocérosz), chui (leopárd), mbogo (bivaly). Bár ami engem illett nekem a legnagyobb élményt a nagymacskák, legfőképp a gepárdok és leopárdok nyújtották. Ha nem látunk rhinót, az sem lett volna baj. Ez Morphy, mert ezután még láttunk vagy 3-at.
Az egyik kanyarban összefutottunk a holland srácokkal, megbeszéltük ki mit merre látott, aztán elmesélték, hogy az egyikük sátrát az éjjel meglátogatta egy bush pig, most pedig egy hatalmas lyuk tátong rajta. Hát igen, nem hiába mondták, hogy ne hagyjunk ételt a sátorban.