December 24-én, szerdán, karácsony napján landoltunk Kartoumban. A rázós légörvényeket leszámítva igazán élvezetes repülőút volt. A tiszta, napfényes időnek köszönhetően megcsodálhattuk a Szahara végtelen dűnéit és Nasszer tó csipkés partját a magasból.
A hihetetlen fogadtatásról Andor már írt pár sort, de meg kell mondjam, annak ellenére, hogy nekem már volt részem ilyesmiben, számomra is meglepő volt, ahogy minket és főképp Andort fogadták a családban. Emlékszem, még alig ocsúdtam fel az első meglepetésből, hogy a reptéren fent integetett a fél család, aztán mikor az automata ajtó kinyílt, megpillantottam Hátimot, az egyik unokatestvéremet, és a következő pillanatban már egymás nyakába is borultunk. Kisvártatva Andor is oda ért a csomagokkal, odahívtam, hogy bemutassam Hátimnak. Andor nyújtotta a kezét és udvariasan bemutatkozott, mire Hátim megragadta, magához húzta és jól megölelte és a következőt monda neki: „Köszöntelek a családban.” Ebben a pillanatban feltűnt Suddig is (másik unokatestvérem) és úgy mint Hátim, ő is jól magához ölelte. Ezután özönleni kezdtek a rég nem látott rokonok hatalmas mosollyal az arcukon és ajándékokkal a kezükben és nem is tudom meddig tartott a sok ölelés, puszi és üdvözlés míg végül beültünk Suddig kocsijába és elindultunk a nagynéném, Semíra háza felé.
A hihetetlen fogadtatásról Andor már írt pár sort, de meg kell mondjam, annak ellenére, hogy nekem már volt részem ilyesmiben, számomra is meglepő volt, ahogy minket és főképp Andort fogadták a családban. Emlékszem, még alig ocsúdtam fel az első meglepetésből, hogy a reptéren fent integetett a fél család, aztán mikor az automata ajtó kinyílt, megpillantottam Hátimot, az egyik unokatestvéremet, és a következő pillanatban már egymás nyakába is borultunk. Kisvártatva Andor is oda ért a csomagokkal, odahívtam, hogy bemutassam Hátimnak. Andor nyújtotta a kezét és udvariasan bemutatkozott, mire Hátim megragadta, magához húzta és jól megölelte és a következőt monda neki: „Köszöntelek a családban.” Ebben a pillanatban feltűnt Suddig is (másik unokatestvérem) és úgy mint Hátim, ő is jól magához ölelte. Ezután özönleni kezdtek a rég nem látott rokonok hatalmas mosollyal az arcukon és ajándékokkal a kezükben és nem is tudom meddig tartott a sok ölelés, puszi és üdvözlés míg végül beültünk Suddig kocsijába és elindultunk a nagynéném, Semíra háza felé.
1 megjegyzés:
jo, hogy irtatok, mar eppen kezdtem volna reklamalni. :) szerintem minden europainak nehany honapot afrikaban vagy azsiaban kellene tolteni, hogy megtudja, milyen az igazi kozosseg. megvaltozik a szemlelet ezutan!
Megjegyzés küldése