Bocsi a hosszú kihagyásért, a részleteket később elmeséljük, de most kezdjük az elejéről...
3 órája érkeztünk meg egy kicsit rázós repülőút után. A találkozás élményei számomra örökre megmaradó pillanatok maradnak. Ezt Doris is biztos le fogja írni.
Tulajdonképpen sokat beszéltünk még otthon arról, hogy milyen lesz a találkozás… az elmondások alapján nekem hihetetlennek tűnt.
1,5 órás késéssel leszálltunk Khartoumban. Már a repülőtér pozitív benyomást keltett bennem, mert nem akartak minden áron lenyúlni, vagy baksist követelni mindenért. A vám 10 perc volt, mert rossz nyomtatványt kaptunk a gépen, mivel egy másikat kellett volna kitölteni. Az itt kapott kék színű volt, a gépen kapott fekete, de ugyanaz volt….semmi táskanézegetés, semmi problémázás. (persze hp-t azért nem mertem hozni :))
A kapun kilépve, a csarnok teraszáról vagy 20 ember kiabálva, örömmámorban!! úszva üdvözölt. A csarnokból mikor kiléptünk, kezdetét vette az az üdvözlés, amit mindenkinek kívánok egyszer az életében. A Doris rokonai olyan átható őszinte szeretettel üdvözöltek minket, mintha 100 éve ismernénk egymást és egy hosszú útról térnénk haza. A férfiak megölelve köszöntöttek a családban. A nők, a lányok kézfogással, volt, aki öleléssel és puszival üdvözölt. (hihetetlen, mert ilyen nem szokás erre)
Az érzelmes találkozó után be az autóba, irány a ház. Itt nem csinálnak problémát abból, hogy vagy 8 ültünk a Toyota Land Cruiserbe, itt ez nem számít.:-)
A Doris nagynénje Semira a vendéglátónk, a háza gyönyörű, nagy, a Nílustól 300 méterre. A nagyfiai (ők a családfők) is itt élnek ebben a házban a családjaival. A környező utcák valóban az afrikai utcaképet idézi.
Kaptunk egy külön kis apartmant, ami minden igényünket kielégíti. A hűtő tele gyümölccsel, üdítővel. Reggelit a személyzet hozza az ajtó elé.
Eltelt néhány nap és most tudtunk elfogadható mobil internetet szerezni.
Annyi minden történt velünk, hogy már most napokig tudnánk mesélni. A napjaink álomszerűen telnek.
Megérkezésünk másnapján reggel lesétáltunk a Nílushoz Doris két fiatal unokahúgával. A folyó szép, természetes. Nem olyan betonsáv mint nálunk, hanem érintetlen a partja. Az ember nem gondolná, hogy egy 2,3 milliós nagyvárost ölel körül. A jobb és bal parton folyik cca 300 méteres sávban a növények termesztése árasztásos öntözéssel.
At első 3 napban jöttek sorban a családtagok köszönteni minket. Egymásnak adták a kilincset, mindenki meg akart ismerni minket.
Tulajdonképpen sokat beszéltünk még otthon arról, hogy milyen lesz a találkozás… az elmondások alapján nekem hihetetlennek tűnt.
1,5 órás késéssel leszálltunk Khartoumban. Már a repülőtér pozitív benyomást keltett bennem, mert nem akartak minden áron lenyúlni, vagy baksist követelni mindenért. A vám 10 perc volt, mert rossz nyomtatványt kaptunk a gépen, mivel egy másikat kellett volna kitölteni. Az itt kapott kék színű volt, a gépen kapott fekete, de ugyanaz volt….semmi táskanézegetés, semmi problémázás. (persze hp-t azért nem mertem hozni :))
A kapun kilépve, a csarnok teraszáról vagy 20 ember kiabálva, örömmámorban!! úszva üdvözölt. A csarnokból mikor kiléptünk, kezdetét vette az az üdvözlés, amit mindenkinek kívánok egyszer az életében. A Doris rokonai olyan átható őszinte szeretettel üdvözöltek minket, mintha 100 éve ismernénk egymást és egy hosszú útról térnénk haza. A férfiak megölelve köszöntöttek a családban. A nők, a lányok kézfogással, volt, aki öleléssel és puszival üdvözölt. (hihetetlen, mert ilyen nem szokás erre)
Az érzelmes találkozó után be az autóba, irány a ház. Itt nem csinálnak problémát abból, hogy vagy 8 ültünk a Toyota Land Cruiserbe, itt ez nem számít.:-)
A Doris nagynénje Semira a vendéglátónk, a háza gyönyörű, nagy, a Nílustól 300 méterre. A nagyfiai (ők a családfők) is itt élnek ebben a házban a családjaival. A környező utcák valóban az afrikai utcaképet idézi.
Kaptunk egy külön kis apartmant, ami minden igényünket kielégíti. A hűtő tele gyümölccsel, üdítővel. Reggelit a személyzet hozza az ajtó elé.
Eltelt néhány nap és most tudtunk elfogadható mobil internetet szerezni.
Annyi minden történt velünk, hogy már most napokig tudnánk mesélni. A napjaink álomszerűen telnek.
Megérkezésünk másnapján reggel lesétáltunk a Nílushoz Doris két fiatal unokahúgával. A folyó szép, természetes. Nem olyan betonsáv mint nálunk, hanem érintetlen a partja. Az ember nem gondolná, hogy egy 2,3 milliós nagyvárost ölel körül. A jobb és bal parton folyik cca 300 méteres sávban a növények termesztése árasztásos öntözéssel.
At első 3 napban jöttek sorban a családtagok köszönteni minket. Egymásnak adták a kilincset, mindenki meg akart ismerni minket.
GPS koordináták: N 15° 38.684'
E 032° 29.976'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése