Második nap reggel sátorbontás után indultunk a leghíresebb nemzeti parkba, a Serengetibe. A táborhelytől 170 km-re volt a bejárat, a Ngorongoro bioszféra rezervátumon keresztül vezet az út. Az út 80 %-a igazi földút, ahol az ember megérti, hogy miért ezeket a speciális Toyota Land Cruiser-eket használják itt Afrikában. Elképesztő miket kibírnak ezek az autók. Nagyon kemény és fárasztó, de gyönyörű út után érkeztünk meg a Serengeti kapujához. Azon már csodálkozni sem kell, hogy a kaputól 200 m-re egy hím oroszlán pihente ki az éjszaka fáradalmait. Nem kell hangsúlyoznom, hogy nincs kerítés, nincs őr. A bejárat után elénk tárult a természetfilmekből ismert hihetetlen szavanna látványa, a félméteres kiszáradt fűvel. Az első 10 km-en belül két gepárdot láttunk, az egyik a fél órája elejtett Thompson gazellát falatozta véres pofával. Késő délután pedig az egyik legszebb emléket adó találkozásunk volt egy oroszláncsalád két nőstény tagjával, akik 5 db kisoroszlán óvodai felügyeletét látták el. Ez mind tőlünk 5 méterre. A picik játszottak mintha kismacskák lettek volna, viccesen, aranyosan rángatták egymást le a fáról. A két anya pedig őrködött és egyáltalán nem zavarta őket a jelenlétünk. Az ember legszívesebben odament volna és mindegyiket magához ölelte volna.
A kempingünk a parkon belül volt. Itt sincs semmi kerítés, állítólag a vadállatok nem szeretik az ember hangoskodását. Na ezt talán megcáfolja a sok hiéna és egyéb állat akik érdekessé tették az éjszakákat. Ezek a kempingek egyszerűek, de tiszták és jól felszereltek. Mindegyikben nagyon tiszta WC, zuhanyzó van. Meleg a víz, ami a tetőkre szerelt óriási fekete tartályokból folyik. Hangsúlyozom cca. 100 km-es körzetben nincs lakott település, csak maszáj házak, de ettől függetlenül mindig tisztaság van. A mosdókon felül mindenhol megtalálható egy fedett, biztonságos dróthálóval körbevett „konyha”, és egy „étterem” rész. Természetesen a konyhában semmi sincs, csak kialakított helyek a faszénnek, amin az ételeket főzik a szakácsok. Az étterem felszerelését mi visszük, asztalt, terítőt, széket, poharat, mindent, ami egy kényelmes étkezéshez szükséges. Ezeket az építményeket, nem véletlenül kell dróthálóval körbe keríteni, mert az állatok, esténként előszeretettel keresik fel élelem reményében. A szárazévszak késői felében az oroszlánok esténként vízért jönnek ide. Jelenleg még az elején vagyunk ezért csak a hiénák látogatják a helyeket. Az első este a Serengetiben nagyon jól megtanultuk a hiénák és zebrák fülsiketítő és félelmetes hangját. Reggel korán indultunk és egy egész napos szafari várt ránk. Nagyon sok állat mellett a szavanna mindennapját láttuk. Ezt a világon csak itt látja az ember. A koncon marakodó keselyűket, a játszadozó leopárd kölyköt, az egyedüli migrációt ami a kenyai Masai Maráról indul és több millió gnú és zebra vesz részt benne, az állandóan kismalaccal futkározó varacskos disznókon át a pihenő oroszlánokig mindent. A második éjszakánkat a Serengetiben ezen élmények felidézésével és mély alvással töltöttük. Másnap reggel hajnali szafarira mentünk, ami csak fél napig tartott, de egy gepárdcsalád, valóban testközelből történő megfigyelése az életünk végéig örök élmény marad. Délután elbúcsúzva a Serengetitől, elindultunk a világ egyik leggyönyörűbb és legkülönlegesebb élethelye felé, a Ngorongoro kráterhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése