.
PÖCSÖMÖCCSSE!!! – (elhíresült Mucsi Z. idézet) ezt a szót lehetne európai szemmel mondogatni egész nap nagyon gyorsan hadarva.
Nem szégyenem de ilyet álmaimban sem tudtam elképzelni. A káosz szó erős kifejezés. Az első furcsa élmény az volt, hogy az autók lámpái nem égnek este!!! Értitek? ESTE! A kairói utcák viszonylag jól ki vannak világítva, de ettől függetlenül a mi szemünkkel baromi veszélyes. Mondtam Dorisnak, kíváncsi leszek hány baleset látunk majd. Állandóan dudálgatva, össze-vissza elindulunk a lakás felé. Hangsúlyozom jöttünk 150 métert. Na ez nekem, aki otthon (tudjátok PÖCSÖMÖCSSE!) nem „szereti” ha valaki esztelenül bénán kacsázik. Nagyon keményem fogtam a majrévasat, miközben két arab elől valamit egyfolytában magyaráz egymás szemébe nézve!!! Te jó isten! Ez nem tud vezetni - nyugtáztam. Itt nem számítanak a sávok, nem számít a tábla, a lámpa (nincs is :)). Egy folyamatos, keresztbe kasul, lüktető áramlat, amit dudával tartanak életben. A közlekedés alapfeltétele a duda. Ha jövök duda, megelőzlek duda, majdnem neked mentem, duda, menjél már duda, duda, senki nincs előttem duda:), Ez egy akkora városban, mint Kairó egyszerűen félelmetes. A mi Hungáriánk itt csak egy mellékút lenne!!Mindenki tolakszik, előre akar kerülni, centikre mennek egymástól az autók, közben elölről hátulról duda, duda, duda, duda.
Gyalogosként 5 perc alatt elvesztettük a kontrolt. Megtanultuk, mit jelent a két csiga története arról, hogy valahova születni kell. Itt nincs zebra! Nincs, mert nem is kell meg amúgy is minek, az autók nem állnak meg, nem lassítanak, ha gyalogost látnak. Megkerülik, dudálnak de nincs lassítás. Integethetsz, anyázhatsz semmi értelme. Ész nélkül sem szabad, mert akkor a második sávnál véged. Küzdjél ember! A lényeg a ritmus. (Erre mondtam volna egy napja, hogy anyád!) Példa: 2X4 vagy 5 vagy 6 (mikor mennyit csinálnak az autók) sávos út. Forgalom sebessége 50-60 km/h. Megindulsz mert van szabad 3 m előtted, duda, duda (ezek olyan kedves dudák, nem anyázósak mint otthon) negálsz, érezd a ritmust, megindulnál, jaaaj vissza (anyád! - mármint én) nem égett a lámpa nem láttam csak 4 méterről az autót, huhh megúsztuk már csak 40 méter van az elválasztó szigetig, átérünk babám mert szemben van egy meki és valamit ennem kell! Szabad az út, futás még 3 métert, állj, tovább, duda, duda, (anyád! anyád! - mármint én) kell az a meki, visszafordulni nem lehet, nagy nehezen átérünk, adrenalin az egekben, számunkra hihetetlen, felfoghatatlan, hogy átértünk. Ezek után úgy fogunk a Hungárián futkározni mintha a parkban lennénk.
Második alkalommal könnyebben ment, harmadik már biztonságosan, negyedére pedig rájössz, hogy ez az áramlat biztonságosabb, mint az otthoni nagypofájú közlekedés, mert ez tudomásul veszi, hogy ott vagy, elfogad, és megpróbál kikerülni és nem gyorsítani. 3 nap alatt kb. 200 km taxiztunk és egyszer nem kellett nagyot fékezni a söfőrnek.
Amúgy, a gyalogos közlekedés itt nem divat. Nincs járda, csak annak látszó építmény. Nincs akadálymentesítés, de van 35 cm-es betonszegély, hogy sok réteg aszfaltot lehessen rá húzni. Amúgy jó minőségűek az utak. (már ha van)
Taxi: ez a fogalom számomra megváltozott. A taxi itt a legócskább, legborzasztóbb állapotú, roncsderbit megjárt gépjárművek összessége. Taxióra nincs! How much? 50! Lóf…..t 20! Oh mister no, no! 30! Mondom, ok legyen 25! Ok mister ok! Ez a taxióra. Ja, és ennyiért (1000 Ft) elvisz 20 km-t. A jármű belülről: ablak, az némelyikben van, ajtókárpit nincs, és amúgy semmi sincs. Kellemes emlékeim vannak arról a trabiról, amelyikkel horgászni jártunk Gyomán. Nnaaa, az egy luxus verda volt. Abból a szempontból is, hogy ott legalább nem volt benzinszag. Itt az is van. A nem gyenge szmog mellett, vagy a benzin szivárog az utastérbe, vagy a kipufogót vezetik be én nem tudom, de elviselhetetlen. A jobb „verdákba” (taxi) rádió is van, ahol ezerrel szól az arab zene. De az a nyekergős. Nem halkítja le a sofőr, Ő biztos benne, hogy ezt mi szeretjük.
A mai nap (12.23) piramisokhoz vezető úton volt egy nagy mecset, söfőr lassít, én fényképez, sofőr megáll, én fényképezem, a valóban monumentális, gyönyörű Mohamed Ali mecsetet. Ahogy megálltunk, egy rendőrszerű fószer odalép az autóhoz és megbünteti a sofőrt, mert itt nem lehet fényképezni. A turistát nem, őt. Legalábbis nekünk azt mondta, hogy a fénykép miatt. A rendőrt lealkudta a söfőr 30-ról 20-ra és ezt akarta benyeletni velünk a söfőr. Mondtuk, hogy pech cimbora, kialkudott összeg van nincs több lóvé, miért álltál meg? Persze ez egy egyiptominak kevés. A végén győztek az érzelmek, fifty-fifty a bünti.
A legjellemzőbb a taxisokra a következő: ugye Kairó hatalmas város, nem várhatjuk el, hogy minden utcát ismerjenek. Megállítunk egyet, odaadjuk az arabul leírt címünket és várjuk a reakciót. Ő vidáman felmosolyog ok, ok go! Megegyezünk és elindulunk. Nálam a már említett gps mindig ott volt. A cél elött 5-8 km-rel elfogy a tudomány, fogalma sincs hova megy és merre. Bárkit kérdez, nem tudja. Mindkét este gps-szel vezettük a taxist Kairóban! Azt tudni kell, autós navigáció nincs csak nyilacskák légvonalban. (Itt jegyezném meg, hogy valóban igazad volt Omer, köszi!) Ilyenkor olyan szívesen megkérdezném, hogy miért mondtad, hogy tudod merre kell menni? Persze kicsit határozottabban.
BKV itt nincs. Olyan formában, mint mi ismerjük. Nem költenek holmi megállókra, utastájékoztató rendszerre, neeem, itt nem. Vannak viszont 6-7 személyes kisbuszok, amiket le kell inteni, bárhol, bármikor, persze csak ha épp arra jár.
PÖCSÖMÖCCSSE!!! – (elhíresült Mucsi Z. idézet) ezt a szót lehetne európai szemmel mondogatni egész nap nagyon gyorsan hadarva.
Nem szégyenem de ilyet álmaimban sem tudtam elképzelni. A káosz szó erős kifejezés. Az első furcsa élmény az volt, hogy az autók lámpái nem égnek este!!! Értitek? ESTE! A kairói utcák viszonylag jól ki vannak világítva, de ettől függetlenül a mi szemünkkel baromi veszélyes. Mondtam Dorisnak, kíváncsi leszek hány baleset látunk majd. Állandóan dudálgatva, össze-vissza elindulunk a lakás felé. Hangsúlyozom jöttünk 150 métert. Na ez nekem, aki otthon (tudjátok PÖCSÖMÖCSSE!) nem „szereti” ha valaki esztelenül bénán kacsázik. Nagyon keményem fogtam a majrévasat, miközben két arab elől valamit egyfolytában magyaráz egymás szemébe nézve!!! Te jó isten! Ez nem tud vezetni - nyugtáztam. Itt nem számítanak a sávok, nem számít a tábla, a lámpa (nincs is :)). Egy folyamatos, keresztbe kasul, lüktető áramlat, amit dudával tartanak életben. A közlekedés alapfeltétele a duda. Ha jövök duda, megelőzlek duda, majdnem neked mentem, duda, menjél már duda, duda, senki nincs előttem duda:), Ez egy akkora városban, mint Kairó egyszerűen félelmetes. A mi Hungáriánk itt csak egy mellékút lenne!!Mindenki tolakszik, előre akar kerülni, centikre mennek egymástól az autók, közben elölről hátulról duda, duda, duda, duda.
Gyalogosként 5 perc alatt elvesztettük a kontrolt. Megtanultuk, mit jelent a két csiga története arról, hogy valahova születni kell. Itt nincs zebra! Nincs, mert nem is kell meg amúgy is minek, az autók nem állnak meg, nem lassítanak, ha gyalogost látnak. Megkerülik, dudálnak de nincs lassítás. Integethetsz, anyázhatsz semmi értelme. Ész nélkül sem szabad, mert akkor a második sávnál véged. Küzdjél ember! A lényeg a ritmus. (Erre mondtam volna egy napja, hogy anyád!) Példa: 2X4 vagy 5 vagy 6 (mikor mennyit csinálnak az autók) sávos út. Forgalom sebessége 50-60 km/h. Megindulsz mert van szabad 3 m előtted, duda, duda (ezek olyan kedves dudák, nem anyázósak mint otthon) negálsz, érezd a ritmust, megindulnál, jaaaj vissza (anyád! - mármint én) nem égett a lámpa nem láttam csak 4 méterről az autót, huhh megúsztuk már csak 40 méter van az elválasztó szigetig, átérünk babám mert szemben van egy meki és valamit ennem kell! Szabad az út, futás még 3 métert, állj, tovább, duda, duda, (anyád! anyád! - mármint én) kell az a meki, visszafordulni nem lehet, nagy nehezen átérünk, adrenalin az egekben, számunkra hihetetlen, felfoghatatlan, hogy átértünk. Ezek után úgy fogunk a Hungárián futkározni mintha a parkban lennénk.
Második alkalommal könnyebben ment, harmadik már biztonságosan, negyedére pedig rájössz, hogy ez az áramlat biztonságosabb, mint az otthoni nagypofájú közlekedés, mert ez tudomásul veszi, hogy ott vagy, elfogad, és megpróbál kikerülni és nem gyorsítani. 3 nap alatt kb. 200 km taxiztunk és egyszer nem kellett nagyot fékezni a söfőrnek.
Amúgy, a gyalogos közlekedés itt nem divat. Nincs járda, csak annak látszó építmény. Nincs akadálymentesítés, de van 35 cm-es betonszegély, hogy sok réteg aszfaltot lehessen rá húzni. Amúgy jó minőségűek az utak. (már ha van)
Taxi: ez a fogalom számomra megváltozott. A taxi itt a legócskább, legborzasztóbb állapotú, roncsderbit megjárt gépjárművek összessége. Taxióra nincs! How much? 50! Lóf…..t 20! Oh mister no, no! 30! Mondom, ok legyen 25! Ok mister ok! Ez a taxióra. Ja, és ennyiért (1000 Ft) elvisz 20 km-t. A jármű belülről: ablak, az némelyikben van, ajtókárpit nincs, és amúgy semmi sincs. Kellemes emlékeim vannak arról a trabiról, amelyikkel horgászni jártunk Gyomán. Nnaaa, az egy luxus verda volt. Abból a szempontból is, hogy ott legalább nem volt benzinszag. Itt az is van. A nem gyenge szmog mellett, vagy a benzin szivárog az utastérbe, vagy a kipufogót vezetik be én nem tudom, de elviselhetetlen. A jobb „verdákba” (taxi) rádió is van, ahol ezerrel szól az arab zene. De az a nyekergős. Nem halkítja le a sofőr, Ő biztos benne, hogy ezt mi szeretjük.
A mai nap (12.23) piramisokhoz vezető úton volt egy nagy mecset, söfőr lassít, én fényképez, sofőr megáll, én fényképezem, a valóban monumentális, gyönyörű Mohamed Ali mecsetet. Ahogy megálltunk, egy rendőrszerű fószer odalép az autóhoz és megbünteti a sofőrt, mert itt nem lehet fényképezni. A turistát nem, őt. Legalábbis nekünk azt mondta, hogy a fénykép miatt. A rendőrt lealkudta a söfőr 30-ról 20-ra és ezt akarta benyeletni velünk a söfőr. Mondtuk, hogy pech cimbora, kialkudott összeg van nincs több lóvé, miért álltál meg? Persze ez egy egyiptominak kevés. A végén győztek az érzelmek, fifty-fifty a bünti.
A legjellemzőbb a taxisokra a következő: ugye Kairó hatalmas város, nem várhatjuk el, hogy minden utcát ismerjenek. Megállítunk egyet, odaadjuk az arabul leírt címünket és várjuk a reakciót. Ő vidáman felmosolyog ok, ok go! Megegyezünk és elindulunk. Nálam a már említett gps mindig ott volt. A cél elött 5-8 km-rel elfogy a tudomány, fogalma sincs hova megy és merre. Bárkit kérdez, nem tudja. Mindkét este gps-szel vezettük a taxist Kairóban! Azt tudni kell, autós navigáció nincs csak nyilacskák légvonalban. (Itt jegyezném meg, hogy valóban igazad volt Omer, köszi!) Ilyenkor olyan szívesen megkérdezném, hogy miért mondtad, hogy tudod merre kell menni? Persze kicsit határozottabban.
BKV itt nincs. Olyan formában, mint mi ismerjük. Nem költenek holmi megállókra, utastájékoztató rendszerre, neeem, itt nem. Vannak viszont 6-7 személyes kisbuszok, amiket le kell inteni, bárhol, bármikor, persze csak ha épp arra jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése